Benzinvérű

Nemrég "vetettem papírra", milyen tényezők bekövetkezésének, bolygók együttállásának és egy jó adag mörfinek kell teljesülnie ahhoz, hogy mielőbb elkészülhessen Zsuzsa, minél hamarabb papírom legyen arról, hogy egy meg nem nevezhető színben pompázik, minél hamarabb rákerüljön az új műszakinak a pecsétje a fenekére és én így minél hamarabb körbevigyorogjam a fejemet. A tervek szerint a vigyorgás mára talán meg is történt volna, de hogy a bolygók együttállásának hiánya, mörfi szabadsága, vagy egyéb rajtam kívülálló okok miatt ez még várat magára, az sajnos tény. Azért tényleg történnek lépések a dolog megvalósítása érdekében, de nemcsak a malmok, sajnos én is lassan őrölök. Az akkori listát nem akarom újra idekaparni, de egy tételt mégis kiemelnék. Be kellett csattognom az ocsmányirodába, hogy új forgalmit kérjek, amiben már az új szín szerepel. Ennek időpontja múlt hét péntek volt azt hiszem. Később talán mesélek majd róla, most inkább lapozzunk. Mint az információn a hölgyemény egy nappal korábban az értésemre adta, az irodába történő becsattogást két nemes okmány kíséretében kell megtennem a siker érdekében. Forgalmi, és törzskönyv. Az elsővel nem is lett volna semmi probléma, mindig a motoros kabátom belső zsebében, a szívem felett hordom. A hely szűkössége miatt ilyen hatalmas kegyben bizony meglehetősen kevesen részesülnek. De a törzskönyv. Hú bázzz'! Az meg hol a viharban lehet? Mióta a moci megvan, biztos rohadt élet, hogy nem nyúltam hozzá, nem is keresetem, nem volt vele semmi dolgom. Ezek a "nem kellő" dolgok általában fiókom mélyében landolnak egy lajkus számára teljesen értelmezhetetlen kupac alján, na de a zseni átlát a káoszon. Na mivel én nem tartozok ebbe a kategóriába, ezért nem is találok meg semmit ebben a zűrzavarban. De nem adtam fel. Kiszedtem a fiókot a helyéről, és nekiálltam szisztematikusan felkutatni minden kis négyzetcentiméterét, rétegről rétegre, káoszról káoszra, és kitartásom végül siker koronázta, vivát, éljen, megvan, amit régóta kerestem. Hogy előkerült e a törzskönyv? Ááá. Azt már nem. Illetve nem ebből a fiókból. Na jó, ami előkerült, azt valójában nem kerestem. De mennyire örültem, hogy mégis előkerült!!! Gyerekkorom elevenedett meg, sok régi szép emlék. És amennyire jó fiatal fejjel néha idősebbnek képzelni magunkat, pont olyan jó, ha nem jobb az, amikor már kicsit deresebb búrával 5 percre ismét 8 évesek lehetünk. Ok. Deresebb búrám még nincs, de 8 évesnek lenni qva jó volt. Merthogy előkerült a régi gyűjteményem, amit még az általános alsó osztályaiban harácsoltam össze a suli büféjéből, szorgos munkával, évek alatt. A TURBO RÁGÓ GYŰJTEMÉNYEM!

Ez másnak lehet nem nagy dolog, de nekem egy igazi kincs. Órákon keresztül tudtam nézegetni ezeket a képeket, motorokról, autókról. Bifláztam az adatokat, sebesség, lóerő, mindent tudni akartam. Ennek némileg ellentmond az, hogy édesapámnak kijelentettem, nekem egyszer majd "TURBO" márkájú kocsim lesz. Ő persze megpróbálta elmagyarázni, hogy az nem egy márka, de csöppnyi kis agyammal ebből nem sokat fogtam fel. Azt viszont tudtam, hogy amiben a "TURBO" akár mint szó, akár mint alkatrész benne van, az azért túl szar dolog nem lehet. És most már azt is tudom, hogy az adatok tanulása tök fölös volt, merthogy köszönő viszonyban sincsenek a valós értékekkel. Pl. ha annak idején a 750-es GSX-R csak 85 lóerőt tudott volna, nem valószínű, hogy olyan legenda vált volna belőle, mint ami lett.

Ahogy az sem túl valószínű, hogy egy Rieger tuningos GSi Kadett nózijába a 120 lovas 2.0-ás motort tették volna, amikor ott volt a jó kis 150 lovas 16V-s változat is.

A sort még nagyon hosszan lehetne folytatni, rengeteg az ilyen jellegű hiba a képeken, de ez nem von le szerintem semmit a dolog szépségéből. Merthogy van itt szépség, vagy inkább mondjuk érdekességnek. Például, hogy az Audi TT Roadstert még mint prototípust említi a kópia, miközben ha nem is minden sarkon, de azért találkozhatunk ma már vele az utakon.

Ha már a prototípusoknál tartunk, azért ha valami minimális valóságalapja van az alábbi pikcsörnek, akkor bizony örülhetünk, hogy a BMW elvetette az ötletet, és ez nem csak ebben az esetben mondható el.

Az olyan nyilvánvaló plágiumról már nem is beszélve, mint amit a Ford követhetett volna el a Citroennel szemben, ha gyártásba küldik ezt a 21.századi BX-t.

Vagy csak nekem tűnik túlzónak a hasonlóság?:) Úgy egyébként amire a netes kutatás során sikerült rájönni: maga a TURBO RÁGÓ LÁZ talán három-négy évig tarthatott, aztán szépen lassan lecsendesült. Egy ideig még lehetett kapni, aztán bizony kikopott a boltokból, de elvileg néhány elvetemült gyűjtőn keresztül még lehet rendelni  a netről. És bizony egész kis mozgalommá nőtte ki magát a papírfecnik imádata: klub alakult, ahol folyhat az eszme és kép csere eme borzalmas ízű, de tartalmát tekintve annál izgalmasabb édességről ( www.freeweb.hu/turborago/). Itt-ott pedig egész jelentős gyűjtemények is felbukkannak. Ha nem is világ, de azért hódító útjára amúgy ez -a rágóval szemben támasztott követelmények egyikének sem eleget tevő- csemege Törökországból indult, így megtudhattuk, hogy a török nép ajkán a maximális sebesség a "Sürati", a lóerő pedig a "Gücü" kifejezés.Furán hangzanak, de meg lehetne szokni ezt is. És mi sem bizonyítja jobban, hogy a TURBO RÁGÓ legenda lett, mint az, hogy el kezdték "hamisítani" is. Bár ez így talán kicsit erős kifejezés, de azért a BAYCAN BomBibom nevű produkciója elég erősen hajaz a fent említett török termékre...:).

És még valami a végére. Előre is elnézést kell kérnem, mert minden igyekezetem ellenére sajna egy-két kép kicsit homályos lett, de ezért fikázást nem fogadok el, mert így is sok idő ment el a fotók elkészítésével, ahelyett, hogy a Suzit építettem volna. Milyen önfeláldozó vagyok...:). A homályosság ellenére is azt mondom, hogy egy autó és motorbuzinak a képek megtekintése szinte kötelező! Vigyázat! Hosszú galéria, hideg élelem és szedukszen bekészítése ajánlott! Katt az alsó képre!

Milyen szép már maga a cím is. Na nem mintha fényesre akarnám dörzsölni vállamat eme 3db szó egymás után helyezése alkalmából, de ez így akkor is kifejezi a lényeget. Mert a Zsiguli ELPUSZTÍTHATATLAN. Lógó béllel, kéken füstölve, szarrá rohadva is vonszolja magát, nem lehet megállítani. Vagy legalábbis nehéz. Mint anno a szovjet hadsereget. De nem is ez a fontos. Valahogy legyőzi a matematikát, a fizikát, a kémiát vagyis a természeti törvényeket. A matekot azért, mert a jó részük egyszerűen annyit zabál, hogy kész csoda, hogy még tankolják. A fizikát azért, mert ahogy a következő videóban látható stílusban vezetik, egyszerűen nem kéne az úton maradnia, és mégis ott van. A kémiát pedig szimplán csak amiatt, hogy már rég meg kellett volna egye a rozsda az összest, és mégis lépten nyomon beléjük botlunk. Olykor rendkívül szórakoztató körülmények között. Elég csak kimenni egy rally versenyre, és nem is fogunk tudni betelni a látvánnyal. Elvileg a későbbiekben születik majd egy teszt egy hasonló finomságokra épülő orosz szörnyről, amely már ki tudja hányadik motorját fogyasztja el. Per-pill még nem állt össze (újra)  teljesen a gépezet, de reméljük lesz majd egy egészséges órája, amikor vihetem egy karikára (hallod Matyi...:) ). Korábban arra, ahogy "Pusztító" a Swiftjét terelgette, azt írtam, hogy ez már művészet. Nem tudom lehet e ezt még fokozni, vagy kell e egyáltalán, de akkor legyen Emődi Balázs ámokfutása mondjuk tudomány? Á, hülyeség ilyen erőltetett magasztalásba belemenni, a lényeg, hogy ez gyönyörű!

Meghülyültem. Kész, ez van, nem vagyok normális. Egy marha vagyok. Ugyanis. A hét elején sikerült pontot tennem vizsgaidőszakom végére. Még azt is mondhatjuk, hogy sikeres volt az elmúlt egy hónap. Tényleg az volt. A tanulásban. És pont ennek, illetve az ehhez szükséges időnek tudható be, hogy sem a blog nem frissült, se a félben lévő dolgokkal nem haladtam egy tapodtad sem (merthogy ráadásul ahol tanulok, és ahol a motor otthon porosodik, a két hely bizony nem olyan távolságban van, hogy unalmas 5 percekben leugorjak kicsit bütykölni).  Itt van a nyár, hellyel-közel még az idő is szinte ezt idézi, és a motor még nem állt össze. Gyalázat. Ezért nagyon vártam már, hogy hazaérjek és nekiállhassak a szerelésnek, a festés befejezésének, aztán lesz egy utam az ocsmányirodába, hogy a forgalmiba is bekerüljön az új szín, meg hát nem ártana egy műszaki sem. Tehát a  terv, amit az úton kigondoltam: még ma igyekszem kimenni nagymamámhoz, és lefújni az első kereket, a hátsón a hibákat pedig kijavítom. Este, mikor hazaértem, megpróbálom kicsiszolni a megfolyást a tankból (lásd később). Ismerve a gyorsaságom, ezután következik úgy 2-3 óra alvás, több nem is kell. Holnap reggel futi az ocsmányirodába forgalmit rendezni. Aztán hazajövet elviszem szerelőmhöz a hátsó kereket, hogy kezdjünk valamit azzal a menettel, amibe beleszakadt az egyik féktárcsát tartó csavar, és a kifúráskor megsérült a profil. Majd hazajövök, igyekszem kicserélni az olajat az első villában (15W-set akarok venni, bár tartok tőle hogy kemény lesz, majd kiderül...). Aztán ha minden jól megy, holnap este talán nekiállhatok felpolírozni a festett dolgokat, ezután olajcsere a blokkban, összerakni az egész hóbelebancot, és vasárnap reggel tízkor irány a templom. Imádkozok az égiekhez, hogy az én kis rakoncátlan csatalovam az idei első indításkor ne kezdjen el szívatni, és minél hamarabb adja be derekát a tulajdonosi akaratnak: induljon be! Merthogy azért ez a művelet ilyen pár hónapos állás után időnként kicsit nehézkesen játszódik le. Érdekes, hogy a szezonban ezután nem szokott probléma lenni, és az is, hogy az MZ (ja róla még nem volt szó?, majd leszJ) ilyet soha nem játszott, -10 fokban is pöccre indult. Miután lelkemben kis rőzsedalokkal konstatáltam, hogy ez mekkora fasza egy terv, olyannyira belemélyedtem a gondolatokba, hogy mit mivel, hányas kulccsal és hogyan kell majd csinálni, hogy amint hazaértem, neki is álltam. Tehát nagytáskával, utcai ruhában, egy hatalmas lyukkal a gyomrom helyén (nem ettem még semmit) kipakoltam a fölös dolgokat a garázsból, hogy hozzáférjek Zsuzsához. De szembesülnöm kellett a problémával, amire még egy hónapja emlékeztem, de mára kiment a fejemből: ahhoz, hogy ki tudjam venni az első kereket, meg kéne fordítanom a durván egyhetven (csak tipp, a szemmértékem a kínai MEOsokéval vetekszik) hosszú motort egy kb egyötven szélességű helyen, vigyázva nehogy hátradőljön, mert ugye hátsókerék most nincs benne. Nos itt ennél a pontnál kicsit megakadtam, de nem reménytelen a helyzet. Végül úgy döntöttem, hogy normális, civilizált emberként nem az utcai göncömet retkezem össze, hanem feljöttem, belebújtam a játszós ruciba, tömtem egy szendót a búrámba, és elindultam a garázsba, hogy megváltsam a világot. Indultam volna, ha nem lenne szófosásom, és nem pötyögném még mindig ezt a szöveget. Hát normális vagyok én?????

Ja és hogy legyen valami bizonyíték, hogy azért tényleg csinálok is valamit:

Több oldalra is jellemző, hogy esténként kiválasztják a nap képét, ami úgy általában valamilyen humoros, rendkívüli, meghökkentő, ritka eseményt örökít meg, és ezután a kedves olvasók kommentek sokaságával terhelik meg az éppen szóban forgó site szerverét. Ehhez hasonló áradatra én speciel még nem készülök, de úgy gondoltam, megmutatom a képhez tartozó egyik szereplő életének talán legjobban elkapott pillanatát. Ő pedig a fotós. A motoros szemszögét inkább ne firtassuk, és szerintem átélni sem szeretnénk hasonlókat. Mindenesetre egy eszméletlen jól időzített, és tök jól sikerült fénykép, bízzunk benne, hogy a pilóta is tudott benne gyönyörködni nem sokkal az eset után!

Az idő halad, megállíthatatlanul. Annak minden jó, és rossz tulajdonságával együtt. A jó az, hogy bár az elmúlt 1,5 hét alapján nem feltétlenül gondolhatnánk, de most már azért remélhetőleg állandósulni fog a jó idő, így ha éppen van ideje az ember fiának-lányának, bármikor elmehet egy kisebb karikára. Most már talán annyira alá sem kell öltözni az ánzúgnak, nem fog lefagyni a tökünk. De ahogy látom a dolgokat, sajnos nálam még sem tökfagyasztásra (bár azért az annyira nem jó), sem aláöltözésre mostanság nem kell számítani. Ugyanis az idő haladtával ismét belecsúsztam a vizsgaidősuck-nak nevezett szopatás-sorozatba, mely valószínűleg úgy 1 hónapra kellő mennyiségű elfoglaltságot fog nyújtani ahhoz, hogy csiszolásra, szerelgetésre ne maradjon energiám. Valószínű postok is csak ritkábban fognak születni, de most bezony tanulni kell. Azért időközben még ha kicsi, és apró, de mindenképpen mérhető mennyiségű lépést tettem annak érdekében, hogy Zsuzsa új színben pompázhasson. Az iménti szépen csengő szó valami nagyon jól sikerült dolgot kéne, hogy takarjon, de ez sajnos most nincs így. Irományom tárgya ugyanis a hátsó kerék, és a kipufogó "újjá" varázsolása.

És ez a két alkatrész bizony  jó pár csomót kötött a szemöldökömre. A kipu nem is volt annyira vészes, ott csak simán a 4 darab csavarból 5 volt olyan szinten belefeszülve a hengerbe, hogy csak kellő mennyiségű anyázás és az egész motor felgyújtásával való fenyegetőzés után voltak hajlandóak kitekeredni a helyükről. Persze azt megvárták, hogy a kézfejemről tekintélyes mennyiségű bőr kerüljön a hűtőbordákra, de ilyen apróságok már fel sem tűnnek. A dobbal mondjuk túl sok munka nem volt, vettem hőálló matt fekete festéket, megcsiszoltam 800-as papírral a könyöktől egészen a cső végéig a rendszert, és mehetett is a "fényezőfülkébe".

Az eredmény egész elviselhető lett, mindaddig, amíg a napra (kellő idő eltelte után...)száradni kitett vasdarabot a szél, és a házőrző öleb fel nem borította. Igazából csak két kis benyomódás keletkezett a csövön, észrevenni alig lehet őket, fújtam rá még egy kis festéket, egész elviselhető.

Amivel viszont nem vagyok kibékülve, az a hátsó kerék. Eleve valami állat, akit akár még szerelőnek is nevezhetnénk, korábban úgy megtépte a kerék tengelyének anyáját (kézzel vagy levegős kulccsal), hogy csak a trágár szókincsem minden elemének ismétlődő és erőteljes ismételgetése (tudományosan is bizonyított tény, hogy ez a szerelés közben meg tud oldani problémákat) és karom összes izmának (még amiről eddig nem is tudtam) tönkretétele után tudtam csak azt levenni, így a hátsó kereket kiszedni. Aztán jött a lánckerék-tartó egyik anya, ami szintúgy erősebben ragaszkodott helyéhez, mint kellett volna. Ezek után azon meg sem lepődtem, hogy a féktárcsa levételekor a 4 csavarból egy a menetrögzítő túlzott használatának köszönhetősen frankón beleszakadt a kerék furatába. Fasza.

Házi fúróval próbáltuk ugyan kifúrni a helyéről a bent maradt részt, de persze féktárcsa felfogatására nem bili-acélból készítenek alkatrészt, így ezt csak egy jóbarátom édesapja tudta a gépműhelyükben eltávolítani, ezúton is köszönöm neki! A furatban a menet megsérült, e helyett egy újat kell majd bele fúrni, de ott még sajna nem tartunk. A fejemben már látom, hogy fog kinézni Zsuzsa, és ő bizony a korábbi fehér csizmák helyett feketében akar majd sasszézni a betonon. Legalábbis én úgy döntöttem, hogy így kell akarnia. Vettem hát alapozót a Baumaxban, mert sajna a festékbolt akkor épp zárva volt, egy flakon fekete festékem (amivel korábban jó volt dolgozni)  pedig még volt itthon. Ebből két tanulság szűrhető le.

1.:Az az alapozó, amivel már tankot sem volt jó fújni, nem lesz jó kerékre sem!

2.: Ha jó munkát akarsz csinálni, ne sajnáld a pénzt új flakon festékre, mert a régi bizony egy év után már nem az igazi.

Az eredmény? A kereket megcsiszoltam vizes 800-as papírral, leszedtem a kiegyensúlyozó ólmot, zsírtalanítottam és mehetett rá az alapozó. Ami nagyon „jó” termék. Ha messzebbről fújtam, nem fogta be a felnit, ha közelebbről, megfolyt. Elvileg valahol a két állapot között kellett volna normálisan is működnie, na ilyen nem történt. Pedig ez a szakik szerint alumíniumra is jó, és a fekete fedőfestéshez is frankó. De nem. A festék ugyanis egy két helyen egyszerűen nem tudta rendesen befogni, így néhol apró fehér buborékok vannak benne. Igazából csak közelről látszik, de engem zavar, ezért ha majd az első kereket csinálom, ki is szeretném javítani ezeket a hibákat. Annyira azért talán nem lettek gázosak a dolgok, sasoljátok meg a galériában. Most pedig megyek, vár az ágy, hogy reggel friss fejjel mászhassak bele a tudás halmozásába. Hm. Remélem ezt a tanáraim is így fogják gondolni...:)!

Galéria! Katt!

Az ember azért alszik, hogy közben álmodhasson. Az álmok pedig azért vannak, hogy egy idő után valósággá váljanak. Persze nem minden álomból lesz valóság, és van, hogy a valósággá vált álomról álmodozni jobb, mint megélni a már valóra vált álmot. Miután sikerült egymás után 3 teljesen értelmetlen és kellőképpen ökörmódon megfogalmazott mondattal koptatni a már amúgy is fakuló billentyűzetemet, azt is elárulom, hogy miért volt szükség ezeknek a fölös soroknak az olvasgatására. Emlékszem arra, mennyire vágytam rá gyerekkoromban, hogy végre legyen egy saját motorom. Hogy én is átélhessem azt az érzést, amiről igazából nem volt fogalmam, de sejtettem, hogy olyan lehet, mint például férfinak a sörivás. Lehet élni nélküle, de nem érdemes. Mennyire vágytam rá, hogy felülhessek a saját gépemre, húzzak neki egy kövéret, a szememben folyamatos csíkká váljanak a út festései, és csodás harmóniában, fülig érő szájjal, és végtelen boldogságban guruljon le ember és fém együtt a térképről. Ha nem is ennyire magasztosan és áhítatosan megfogalmazva, de mindenképp valami hasonló járhatott a rendező fejében, amikor az alábbi Yamaha reklámot megalkotta. És mennyire másabb ez a film, mint a "Kati egyik fejét hagyományos samponnal mostuk" kezdetű förmedvények. Persze az is igaz, hogy jóval hálásabb téma bármilyen motorról reklámfilmet forgatni, mint egy mosóporról valami ötleteset vagy tovább megyek, már-már humoros dolgot összehozni. Itt szerintem mindenből volt az alkotók búrájában: ötlet, humor, vagányság. Nagyon jól eltalált valami, érdemes megnézni még akkor is, ha nem vagyunk oda a két kerekű masinákért, de ennél sokkal egyszerűbben nem tudunk magunknak egy megmosolyogtató fél percet összehozni!

Van az úgy, hogy az embernek minden vágya teljesül. Nem mindenkinél, sőt, de sok olyan szerencsés fráter koptatja az utakat, akiknek bizony időről időre minden összejön. Siker, pénz, csillogás, stb. Persze előfordul, hogy csak kisebb vágyaink vannak: „legyen jó az idő hétvégén, tudjak egy jót gurulni, ne parázzon miatta az asszony se. Vagy akár még el is jöhetne velem túrázni egyet, nem is lenne olyan rossz!” Az alábbi képen látható úriembernek valószínűleg nem csak ezek játszódtak le az agyában, amikor elindult, és úgy tűnik, a hölgy sem feltétlen egy kontinens átszelésére választotta ki ruhatárjából a legmegfelelőbb göncöt. De akkor vajon hova is indulhatott ez a két emberke egy ilyen szép, napsütéses tavaszi délutánon? El nem tudnám képzelni...

Pár hete valahol ott hagytam abba motorom megszépítésének történetét, hogy sikeresen megszabadítottam azoktól a sallangoktól, amiket fényezni kell. Marha jól nézett ki, igazi bobber motort kaptam vissza.

Ahogy korábban is mondtam, nagy baj nem fogadott a darabok szemrevételezésekor, ekkor még azt hittem, 3 héten belül Zsuzsa új színében fog pompázni. Na igen. Egy két olyan apróság volt csak, amit figyelmen kívül hagytam. Na ezek együttesen eredményezték, hogy még ma sincs talpon, bár jelzem, talán már látom a fényt az alagút végén... (csak nehogy a vonat jöjjön...). A terv így szólt: matricák az oldalidomokról és a tankról le, kis gitt ahova kell, kis csiszolás, alapozó, füller stb, fényezés, szánsájn, királyság, büszkeség. No az első pontnál álljunk is meg egy szóra. Mert az nem úgy megy ám, hogy én leveszek egy matricát, és aztán mehet is a csiszolás. Ááá, dehogy. Akkor nem lenne benne szopás, anélkül pedig mennyire becsülnénk a munkánkat? Semennyire. Nem szabad elkezdeni csiszolni a dolgokat, amíg azokon rajta van a matrica ragasztóanyaga.

Ez ugyanis védi az alatta lévő felületet. Valaki elkezdi lekaparni, ez sem mindig működik. Ha fémen van, és úgy is mindent átfestünk, nekimehetünk nitro-higítóval vagy kromofággal, de ez bizony nekem műanyag idomon volt, amire ha ezeket a szereket rákenem, rövid időn belül az Alpok domborzati viszonyait kapom vissza lekicsinyítve. Az pedig itt nem volna szép. Utána érdeklődtem, mivel is lehetne leoldani ezt a ragasztót anélkül, hogy kicsesznék a festéssel. Persze hőlégfúvóval óvatosan melegítve szedtem le, de a ragasztó így is ott maradt. Két módszer van, az egyik az olcsó, de sokáig tartó, a másik a drága, de elvileg hamarabb készen levős (hú de szarul hangzik ez így). Vagy megveszi az ember a denaturált szeszt, ami olcsóbb, vagy van elvileg egy spéci direkt ilyen célra való ragasztóoldó, csak az meg sok mani. Mivel nekem adott volt a keret az egész műveletre, az előző variáció mellett döntöttem. Hiba volt. Merthogy a denaturált szesz tényleg oldja a ragasztót, de azért nagyon nem szereti bántani. Ennek az az eredménye, hogy 1,5-2 órás, ujjbegylekoptatós sikálásokkal 1,5-2 centis felületet lehet megtisztítani, és közben szipuzhatjuk a szesz semmihez sem fogható, bódító és mellesleg agykárosító , szúrós szagát. Ja egyébként aki ilyenre vállalkozik, használjon gumikesztyűt, ugyanis a den. szesz oldja a bőrt is. Tapasztalatból mondom... A két idomról így röpke (jó)pár hét alatt el is tüntettem a cuccot, mentségemre legyen, közben volt egy fincsi vizsgaidőszakom, + zhk, + max. hétvégén tudtam foglalkozni a témával mert a motor nem volt mellettem. Ha ez megvan, csiszoljunk. Festés előtt a vizes 800-as csiszolás már elég szép, egyenletes felületet ad, ami kis barázdákat pedig esetleg a papír hagy, azt a festék már el tudja takarni. Mivel én nem akartam teljesen lecsiszolni a régi színt, mondván hogy az jó alap, ezzel a 800-as papírral kezdtem el csiszolni mindent.  Mert óvatos vagyok. Túlságosan is. Ennek megint csak az lett az eredménye, hogy elég sokáig tartott. A tank esetében ráadásul a matrica rá volt lakkozva, így azt simán leszedni nem tudtam, le kellett csiszolnom. Így szépen a matrica alatt előjött a fém, na ezt akartam elkerülni. Ugyanis féltem tőle, hogy elfog ütni a szín a festékkel fedett és a már nem fedett részeken.

Így hát lecsiszoltam teljesen az egészet.(baromi jól nézett ki szerintem). Ez is "gyorsan" ment. Annyi legalább kiderült, hogy a tankon nem kellett gittelni, nem volt rajta benyomódás, ütésnyom, stb. szerencsére. Az első sárvédőnél ezzel szemben volt egy hiba, de viszonylag kis munkával sikerült eltüntetni. Majd ennél is következhetett a csiszolás. Az ugye csak hab a tortán, hogy igazán szép és egyenletes felületet csiszolással úgy tudok csinálni, ha a papírt valamilyen szabályos, egyenes hasábra ráfogom. Ez autónál működik is. De egy  motoron a felületek szinte centiről centire változnak, így azért nem olyan könnyű a dolog. Ha szép darabot akarunk kiadni a kezünkből, ahhoz bizony nagyon oda kell figyelni és óvatosnak lenni.  Ez így leírva nem tűnik soknak, de munka az bizony volt benne bőven. A szomszédok kellőképpen hülyének is néztek közben, hiába, az ilyen munkákra nem a legmegfelelőbb helyszín a lakótelepi parkoló, de hát szükség törvényt bont. A legnagyobb szopás ebből a matrica ragasztójának eltávolítása volt, ez a momentum az egész munkát legalább 2 hónappal hátráltatta. Ebből is látható, ember tervez, aztán majd egyszer lesz belőle valami. A tankra a festék lecsiszolása után igyekeztem jó hamar felfújni az alapozót, elkerülendő a rozsdásodást. A tapasztalat: alapozót max a kerítés festéséhez vegyetek a Baumaxban, ilyen munkákra annyit ér, mint halottnak a csók. Nem jó vele dolgozni, vagy megfolyik, vagy prüszköl a spray és teleköpi a felületet. Nem is lett szép, ezért ezt lecsiszoltam, és vettem normális cuccot, de erről majd csak a következő posztban:)!

Pislantsátok meg a galériát, érdemes rákkattintani, és jobb oldalt kiválasztani a "diavetítés" gombot!

Az alábbi videót láttam már ugyan korábban, de a minap ismét belefutottam valahol. Sok mondanivalóm nincs is hozzá, aki picit is szeret vezetni, és valamennyire esetleg ért is hozzá, az tudni fogja, mi munka és tudás lapulhat meg a háttérben akkor, ha valaki ilyen szépen, és élvezetesen terelgeti a kocsit. És az is látható, hogy nem feltétlen kell egy bivalyerős gépsárkány ahhoz, hogy látványosan autózzunk, elég hozzá "némi" gyakorlás, kellő mennyiségű bátorság, és egy-két szituban egy jó adag elmebaj. Abban biztos vagyok, hogy Hevesi Istvánt (Pusztító) és Bauer Attilát Swiftjükben száguldozva max. a célvonalban érte utol őrangyaluk jó pár perc késéssel, így itt szerencséről nem beszélhetünk, csak és kizárólag az évek alatt megszerzett rutinról. Bár nem szoktam rally versenyeke kilátogatni, az biztos, hogy sokkal közelebb áll a szívemhez, mint az elérhetetlen, és sokszor feleennyire sem izgalmas Forma 1. És milyen szép is tud lenni, mint esetünkben, ha valakinek a gyakori csere miatt a fékbetétre már alapból  sok %-os kedvezménye van! Tanuljunk hát a videóból, és élvezzük a látottakat! Mert ez nem puszta huligánkodás, ez bizony MŰVÉSZET!

Korrupció, mutyizás. Akár egy Fókusz, vagy egy Aktív, vagy bármilyen oknyomozó, politikust leleplező műsor főcímei is lehetnének az alábbi kifejezések. Mivel a politika egyáltalán nem kenyerem, próbálom is magamtól olyannyira távol tartani, amennyire csak lehet. Így most sem erről lesz szó. Csupán hangot adok örömömnek, hogy sikerült kipipálni egy két olyan dolgot, amivel remélhetőleg (pláne a gumi esetében) gördülékenyebben (úú, ez nagyon rossz volt...), simábban, problémamentesebben fog lezajlani az idei szezon. Mondjuk úgy, hogy a gumival megvesztegetem szeretett paripámat, hogy jól viselkedjen, az olajjal pedig megkenem, hogy egészséges maradhasson. Bár ez így kicsit erőltetett, de hát milyen snassz már egy ilyen nagy ívű beruházást szezon előtti kötelező szerviznek titulálni. A pacskerok sajna nem boltból frissen érkezett példányok, egész egyszerűen azért, mert azt most a büdzsé nem tudta kigazdálkodni. Új árukba szinte bele sem merek gondolni, viszont mindenképp szükség volt egy olyan futófelületre a hátsón, amivel akár a KPM műszakin sem lőnek azonnal tarkón, és ez a véres és értelmetlen halál a jelenlegivel nem lenne elkerülhető. Na meg jó lenne egy kis tapadás is, mivel a fent lévő gumik meglehetősen ridegek már, és bizony kanyarban még úgyis csúszkálnak, hogy eddig egyik oldalon sem sikerült megkoptatni a lábtartót, tehát kellőképpen óvatos vagyok. Vagy csak gyáva. Vagy puding. Mindenki döntse el maga. Hogy ezekkel az "új" gummákkal mennyire leszek tökösebb, nem tudom még megmondani, mindenesetre érzetre jobbnak tűnnek, mint a korábbiak. Persze mindennek ára van, így az, hogy ezekhez olcsóbban hozzá tudtam jutni, vonja maga után, hogy nem problémamentesek. A hátsó használt, olyan 85-90%-os lehet, de sajnos látott már labdán pöttyöt, meg kellett foltozni. Korábban ugyanis átszúrta egy csavar. Elvileg ha normálisan megjavítják, baj nem lehet belőle, remélem ez így is lesz. Ha a típusra kíváncsi valaki, akkor azt is elárulom: Bridgestone Battlax Bt39R. Hogy ez mond e valakinek bármit is, azt nem tudom, én speciel nem sokat hallottam korábban róla, így utána néztem. És mivel szerencsés alkat vagyok, nem találtam semmi érdemleges tesztet, csak pár fórumokon megejtett csevelyt. Így hát kíváncsian várom, hogy is fog viselkedni a seggem alatt. Annyit sikerült csak kiolvasni a sorok közül, hogy valamiféle túra-sport kategóriába tartozónak mondhatnánk, szóval akár még lábtartó-karistolásra is alkalmas lehet, ha ügyes a sofőr. Az első éppenséggel teljesen szűz, látszik rajta, hogy nem volt még motoron, gyári matrica rajta, kopás sehol. Ami viszont cinkes, hogy 99-ben gyártották, tehát fiatalnak még a legnagyobb jóindulattal sem lehet nevezni. Utána jártam ennek, és hozzáértők felvilágoltak, hogy ha normális körülmények között tartották a gumit (naptól és nedvességtől védve, sötét helyen, és lehetőleg nem a kerti-kapa alá bedobva), akkor elvileg nagy baj nem lehet vele. Elvileg. Érzetre mindenesetre gumisabb a fogása, mint a mostaninak. Amúgy ez is Bridgestone, viszont valami Exedra G601 típusjelzést visel, amiről még annyit sem hallottam, mint a Battlax-ról. És még annyit sem találtam róla, mint a fentiről, de ránézésre ez inkább a túrásabb, keményebb kategóriába tartozik. Az összhatásra kíváncsi leszek, ennyi pénzért sokkal többet most nem várhattam. A gyári mérettől természetesen sem elöl (110/70 R17), sem hátul (130/70 R17) nem tértem el, lehet hogy a japók nem véletlenül ezt rakták rá anno, én pedig kevésnek érzem magam ahhoz, hogy felülbíráljam a Suzuki mérnökeit. És most kicsit ellent kell, hogy mondjak iménti állításomnak, mert valahol mégis megtettem. A gyár által előírt olaj viszkozitása ugyanis 10W40, és ilyet is használtam, a Castrol Act-evo személyében. Amiért mégis eltértem ettől, az jó pár igencsak tapasztalt GS500-as fórumlakó véleménye, akik egytől egyig a 15W50-es Repsol-ra esküdtek, mondván, a GS ezt jobban szereti. És végül meggyőztek, így hát most kipróbálom. Mindenesetre, ha valakinek problémamentesen kibírt a GS 70000 km-t, és még gyárihoz közeli kompressziót mutatott ellenőrzésnél a műszer, csak ezzel az olajjal használva, akkor azért olyan rossz nem lehet. Ami még a repertoárból hiányzik, de remélhetőleg pár napon belül ez is kipipálható lesz, az a teleszkóp olaj cseréje, ami egy nagyon gyenge pontja a Gs-nek, igen puha az első futómű. Ezen egy 10W-s olajjal lehet segíteni, szintén fórumlakók közül sokan meg is tették, és pozitív eredményekről számoltak be. Persze soha nem lesz olyan doksza így sem, mint valami sportmotor futóműve, de azért valamennyit használ. Igazából szépen lassan kb. minden kellék, alkatrész, stb. megvan a listáról, már csak húznom kéne a belem, hogy minél előbb elkészüljön a festés, kicserélődjön az olaj, visszakerüljön a kerék, és rányomhassák az én DRÁGÁMNAK a sej-hajára a friss műszaki pecsétjét is. Igen, DRÁGÁMNAK. Inkább bele se gondolok, mibe fájnak ezek a dolgok, és egyszer mennyit kaphatok vissza belőle...:). Mára véget vetek a szócséplésnek, különben is várnak sietnem kell! Fel kell markolnom azt a temérdek dohányt, amivel a fent említett termékek forgalmazói támogatni szeretnének...