Lassúhoz meg még több, szokták mondani jogosan. Amiről, akiről szólni akarok a következőkben, nos, róla még nem volt szó a blogon. Ő pedig nem más, mint életem párja, illetve inkább a szeretőm, Zsuzsa. Zsuzsa 91-ben látta meg a felkelő nap világát, messze- messze innen, a távoli Japánban. Most már hivatalosan is felvállalhatom kapcsolatunkat, hiszen 18. életévét betöltötte, így nem vádolhatnak megrontással. Az én drágám a legjobb korban van. Ennyi idősen még hamvas, finom puha a bőr, selymes a fény, de már bőven túl van az első randevúkon, tapasztalatokon. És bizony már szűziességről sem nagyon beszélhetünk, mert bár én még nem, de előző párja bizony Zsuzsát is ledöntötte az aszfaltra. Viszont ez megesik még a legszendébb, legprűdebb hölgyekkel is. Nos igen. Elárulom, hogy jelenlegi élettársamról így beszélni talán már az aberáltság hatáskörébe tartozik, de úgy gondolom, hogy az én drágámnak lelke van, így nem szeretném puszta gépnek tekinteni. Mert Zsuzsa egy kétkerekű szépség, szerencsére azok közül is a csupaszabb fajtából, legyünk őszinték, mi férfiak is jobban szeretjük, ha kedvesünk lengén öltözik, vagy épp nem visel semmit. Zsuzsa is egy ilyen könnyűvérű leányzó, teljesen csupasz. Motor. Egy igazi naked bike, leánykori nevén Suzuki GS500 E. Zsuzsa nevéhez bizony hozzá kell szokni, mert bár nem örökre, de mindenesetre hosszú távra tervezek vele. És pont emiatt szeretném olyan arcúra formálni, ami nekem tetszik. Na semmi plasztikára nem kell gondolni, kár volna elrontani azt, ami már szép. De egy kis smink, vagy ha úgy vesszük, hajfestés sose árthat a külsőnek. Mert bár a születésekor biztos marha trendi volt a lila fényezés és a rózsaszín ( vagy pink, vagy magenta, nem érzem a különbséget) matrica szett, de ez ma, az ezredforduló után pár évvel, ez ma már nem szalonképes. Pláne egy pasi segge alatt, így alattam sem. Ezért hát elhatároztam, hogy átfestem az én drágámat. És most már elmondhatom, hogy a drága kifejezés nagyon is megállja helyét. Érdekel is a fényezés, és a büdzséből sem jutott sok ilyen célra, gondoltam sprórolok és magam csinálom. Mörfi máshogy gondolta, de erről majd később. Addig is legyen elég annyi, hogy tavaly februárban álltam neki a munka előkészületeinek, majd hosszú, kitartó, verejtékező, fáradtságos munka és orbitális szopások után, nos, a motor még mindig nem állt össze. Ez alatt az idő alatt sikerült a meglévő kilométerek számát nagyon kemény 500-al növelni, így óra szerint már bele is karcoltunk a 18000 valahány-százba. Egy majd húsz éves motornál. Tök hihető nem ?:). Bár ki tudja, szerelőm szerint akár még igaz is lehet, de én azért szkeptikus vagyok. Nem is érdekel .Csak ne legyen baja, ne egye az olajat, és ne hagyjon az út szélén. Zsuzsáról a későbbiekben készül majd egy részletes teszt frankó képekkel, szép háttérrel, ahogy azt kell, így többet nem is nagyon szeretnék egyenlőre mesélni róla. Kezdésnek álljon itt pár kép a munka előtti állapotról, és majd szépen sorban jönnek azok a pikcsörök is, melyen végig nézhetitek, hogyan veti bele magát egy lelkes amatőr önfeledten és boldogan a saját szopatásába.
