Nemrég "vetettem papírra", milyen tényezők bekövetkezésének, bolygók együttállásának és egy jó adag mörfinek kell teljesülnie ahhoz, hogy mielőbb elkészülhessen Zsuzsa, minél hamarabb papírom legyen arról, hogy egy meg nem nevezhető színben pompázik, minél hamarabb rákerüljön az új műszakinak a pecsétje a fenekére és én így minél hamarabb körbevigyorogjam a fejemet. A tervek szerint a vigyorgás mára talán meg is történt volna, de hogy a bolygók együttállásának hiánya, mörfi szabadsága, vagy egyéb rajtam kívülálló okok miatt ez még várat magára, az sajnos tény. Azért tényleg történnek lépések a dolog megvalósítása érdekében, de nemcsak a malmok, sajnos én is lassan őrölök. Az akkori listát nem akarom újra idekaparni, de egy tételt mégis kiemelnék. Be kellett csattognom az ocsmányirodába, hogy új forgalmit kérjek, amiben már az új szín szerepel. Ennek időpontja múlt hét péntek volt azt hiszem. Később talán mesélek majd róla, most inkább lapozzunk. Mint az információn a hölgyemény egy nappal korábban az értésemre adta, az irodába történő becsattogást két nemes okmány kíséretében kell megtennem a siker érdekében. Forgalmi, és törzskönyv. Az elsővel nem is lett volna semmi probléma, mindig a motoros kabátom belső zsebében, a szívem felett hordom. A hely szűkössége miatt ilyen hatalmas kegyben bizony meglehetősen kevesen részesülnek. De a törzskönyv. Hú bázzz'! Az meg hol a viharban lehet? Mióta a moci megvan, biztos rohadt élet, hogy nem nyúltam hozzá, nem is keresetem, nem volt vele semmi dolgom. Ezek a "nem kellő" dolgok általában fiókom mélyében landolnak egy lajkus számára teljesen értelmezhetetlen kupac alján, na de a zseni átlát a káoszon. Na mivel én nem tartozok ebbe a kategóriába, ezért nem is találok meg semmit ebben a zűrzavarban. De nem adtam fel. Kiszedtem a fiókot a helyéről, és nekiálltam szisztematikusan felkutatni minden kis négyzetcentiméterét, rétegről rétegre, káoszról káoszra, és kitartásom végül siker koronázta, vivát, éljen, megvan, amit régóta kerestem. Hogy előkerült e a törzskönyv? Ááá. Azt már nem. Illetve nem ebből a fiókból. Na jó, ami előkerült, azt valójában nem kerestem. De mennyire örültem, hogy mégis előkerült!!! Gyerekkorom elevenedett meg, sok régi szép emlék. És amennyire jó fiatal fejjel néha idősebbnek képzelni magunkat, pont olyan jó, ha nem jobb az, amikor már kicsit deresebb búrával 5 percre ismét 8 évesek lehetünk. Ok. Deresebb búrám még nincs, de 8 évesnek lenni qva jó volt. Merthogy előkerült a régi gyűjteményem, amit még az általános alsó osztályaiban harácsoltam össze a suli büféjéből, szorgos munkával, évek alatt. A TURBO RÁGÓ GYŰJTEMÉNYEM! 
Ez másnak lehet nem nagy dolog, de nekem egy igazi kincs. Órákon keresztül tudtam nézegetni ezeket a képeket, motorokról, autókról. Bifláztam az adatokat, sebesség, lóerő, mindent tudni akartam. Ennek némileg ellentmond az, hogy édesapámnak kijelentettem, nekem egyszer majd "TURBO" márkájú kocsim lesz. Ő persze megpróbálta elmagyarázni, hogy az nem egy márka, de csöppnyi kis agyammal ebből nem sokat fogtam fel. Azt viszont tudtam, hogy amiben a "TURBO" akár mint szó, akár mint alkatrész benne van, az azért túl szar dolog nem lehet. És most már azt is tudom, hogy az adatok tanulása tök fölös volt, merthogy köszönő viszonyban sincsenek a valós értékekkel. Pl. ha annak idején a 750-es GSX-R csak 85 lóerőt tudott volna, nem valószínű, hogy olyan legenda vált volna belőle, mint ami lett.
Ahogy az sem túl valószínű, hogy egy Rieger tuningos GSi Kadett nózijába a 120 lovas 2.0-ás motort tették volna, amikor ott volt a jó kis 150 lovas 16V-s változat is.
A sort még nagyon hosszan lehetne folytatni, rengeteg az ilyen jellegű hiba a képeken, de ez nem von le szerintem semmit a dolog szépségéből. Merthogy van itt szépség, vagy inkább mondjuk érdekességnek. Például, hogy az Audi TT Roadstert még mint prototípust említi a kópia, miközben ha nem is minden sarkon, de azért találkozhatunk ma már vele az utakon.
Ha már a prototípusoknál tartunk, azért ha valami minimális valóságalapja van az alábbi pikcsörnek, akkor bizony örülhetünk, hogy a BMW elvetette az ötletet, és ez nem csak ebben az esetben mondható el.
Az olyan nyilvánvaló plágiumról már nem is beszélve, mint amit a Ford követhetett volna el a Citroennel szemben, ha gyártásba küldik ezt a 21.századi BX-t.
Vagy csak nekem tűnik túlzónak a hasonlóság?:) Úgy egyébként amire a netes kutatás során sikerült rájönni: maga a TURBO RÁGÓ LÁZ talán három-négy évig tarthatott, aztán szépen lassan lecsendesült. Egy ideig még lehetett kapni, aztán bizony kikopott a boltokból, de elvileg néhány elvetemült gyűjtőn keresztül még lehet rendelni a netről. És bizony egész kis mozgalommá nőtte ki magát a papírfecnik imádata: klub alakult, ahol folyhat az eszme és kép csere eme borzalmas ízű, de tartalmát tekintve annál izgalmasabb édességről ( www.freeweb.hu/turborago/). Itt-ott pedig egész jelentős gyűjtemények is felbukkannak. Ha nem is világ, de azért hódító útjára amúgy ez -a rágóval szemben támasztott követelmények egyikének sem eleget tevő- csemege Törökországból indult, így megtudhattuk, hogy a török nép ajkán a maximális sebesség a "Sürati", a lóerő pedig a "Gücü" kifejezés.Furán hangzanak, de meg lehetne szokni ezt is. És mi sem bizonyítja jobban, hogy a TURBO RÁGÓ legenda lett, mint az, hogy el kezdték "hamisítani" is. Bár ez így talán kicsit erős kifejezés, de azért a BAYCAN BomBibom nevű produkciója elég erősen hajaz a fent említett török termékre...:).
És még valami a végére. Előre is elnézést kell kérnem, mert minden igyekezetem ellenére sajna egy-két kép kicsit homályos lett, de ezért fikázást nem fogadok el, mert így is sok idő ment el a fotók elkészítésével, ahelyett, hogy a Suzit építettem volna. Milyen önfeláldozó vagyok...:). A homályosság ellenére is azt mondom, hogy egy autó és motorbuzinak a képek megtekintése szinte kötelező! Vigyázat! Hosszú galéria, hideg élelem és szedukszen bekészítése ajánlott! Katt az alsó képre!
