Az idő halad, megállíthatatlanul. Annak minden jó, és rossz tulajdonságával együtt. A jó az, hogy bár az elmúlt 1,5 hét alapján nem feltétlenül gondolhatnánk, de most már azért remélhetőleg állandósulni fog a jó idő, így ha éppen van ideje az ember fiának-lányának, bármikor elmehet egy kisebb karikára. Most már talán annyira alá sem kell öltözni az ánzúgnak, nem fog lefagyni a tökünk. De ahogy látom a dolgokat, sajnos nálam még sem tökfagyasztásra (bár azért az annyira nem jó), sem aláöltözésre mostanság nem kell számítani. Ugyanis az idő haladtával ismét belecsúsztam a vizsgaidősuck-nak nevezett szopatás-sorozatba, mely valószínűleg úgy 1 hónapra kellő mennyiségű elfoglaltságot fog nyújtani ahhoz, hogy csiszolásra, szerelgetésre ne maradjon energiám. Valószínű postok is csak ritkábban fognak születni, de most bezony tanulni kell. Azért időközben még ha kicsi, és apró, de mindenképpen mérhető mennyiségű lépést tettem annak érdekében, hogy Zsuzsa új színben pompázhasson. Az iménti szépen csengő szó valami nagyon jól sikerült dolgot kéne, hogy takarjon, de ez sajnos most nincs így. Irományom tárgya ugyanis a hátsó kerék, és a kipufogó "újjá" varázsolása.

És ez a két alkatrész bizony  jó pár csomót kötött a szemöldökömre. A kipu nem is volt annyira vészes, ott csak simán a 4 darab csavarból 5 volt olyan szinten belefeszülve a hengerbe, hogy csak kellő mennyiségű anyázás és az egész motor felgyújtásával való fenyegetőzés után voltak hajlandóak kitekeredni a helyükről. Persze azt megvárták, hogy a kézfejemről tekintélyes mennyiségű bőr kerüljön a hűtőbordákra, de ilyen apróságok már fel sem tűnnek. A dobbal mondjuk túl sok munka nem volt, vettem hőálló matt fekete festéket, megcsiszoltam 800-as papírral a könyöktől egészen a cső végéig a rendszert, és mehetett is a "fényezőfülkébe".

Az eredmény egész elviselhető lett, mindaddig, amíg a napra (kellő idő eltelte után...)száradni kitett vasdarabot a szél, és a házőrző öleb fel nem borította. Igazából csak két kis benyomódás keletkezett a csövön, észrevenni alig lehet őket, fújtam rá még egy kis festéket, egész elviselhető.

Amivel viszont nem vagyok kibékülve, az a hátsó kerék. Eleve valami állat, akit akár még szerelőnek is nevezhetnénk, korábban úgy megtépte a kerék tengelyének anyáját (kézzel vagy levegős kulccsal), hogy csak a trágár szókincsem minden elemének ismétlődő és erőteljes ismételgetése (tudományosan is bizonyított tény, hogy ez a szerelés közben meg tud oldani problémákat) és karom összes izmának (még amiről eddig nem is tudtam) tönkretétele után tudtam csak azt levenni, így a hátsó kereket kiszedni. Aztán jött a lánckerék-tartó egyik anya, ami szintúgy erősebben ragaszkodott helyéhez, mint kellett volna. Ezek után azon meg sem lepődtem, hogy a féktárcsa levételekor a 4 csavarból egy a menetrögzítő túlzott használatának köszönhetősen frankón beleszakadt a kerék furatába. Fasza.

Házi fúróval próbáltuk ugyan kifúrni a helyéről a bent maradt részt, de persze féktárcsa felfogatására nem bili-acélból készítenek alkatrészt, így ezt csak egy jóbarátom édesapja tudta a gépműhelyükben eltávolítani, ezúton is köszönöm neki! A furatban a menet megsérült, e helyett egy újat kell majd bele fúrni, de ott még sajna nem tartunk. A fejemben már látom, hogy fog kinézni Zsuzsa, és ő bizony a korábbi fehér csizmák helyett feketében akar majd sasszézni a betonon. Legalábbis én úgy döntöttem, hogy így kell akarnia. Vettem hát alapozót a Baumaxban, mert sajna a festékbolt akkor épp zárva volt, egy flakon fekete festékem (amivel korábban jó volt dolgozni)  pedig még volt itthon. Ebből két tanulság szűrhető le.

1.:Az az alapozó, amivel már tankot sem volt jó fújni, nem lesz jó kerékre sem!

2.: Ha jó munkát akarsz csinálni, ne sajnáld a pénzt új flakon festékre, mert a régi bizony egy év után már nem az igazi.

Az eredmény? A kereket megcsiszoltam vizes 800-as papírral, leszedtem a kiegyensúlyozó ólmot, zsírtalanítottam és mehetett rá az alapozó. Ami nagyon „jó” termék. Ha messzebbről fújtam, nem fogta be a felnit, ha közelebbről, megfolyt. Elvileg valahol a két állapot között kellett volna normálisan is működnie, na ilyen nem történt. Pedig ez a szakik szerint alumíniumra is jó, és a fekete fedőfestéshez is frankó. De nem. A festék ugyanis egy két helyen egyszerűen nem tudta rendesen befogni, így néhol apró fehér buborékok vannak benne. Igazából csak közelről látszik, de engem zavar, ezért ha majd az első kereket csinálom, ki is szeretném javítani ezeket a hibákat. Annyira azért talán nem lettek gázosak a dolgok, sasoljátok meg a galériában. Most pedig megyek, vár az ágy, hogy reggel friss fejjel mászhassak bele a tudás halmozásába. Hm. Remélem ezt a tanáraim is így fogják gondolni...:)!

Galéria! Katt!