Meghülyültem. Kész, ez van, nem vagyok normális. Egy marha vagyok. Ugyanis. A hét elején sikerült pontot tennem vizsgaidőszakom végére. Még azt is mondhatjuk, hogy sikeres volt az elmúlt egy hónap. Tényleg az volt. A tanulásban. És pont ennek, illetve az ehhez szükséges időnek tudható be, hogy sem a blog nem frissült, se a félben lévő dolgokkal nem haladtam egy tapodtad sem (merthogy ráadásul ahol tanulok, és ahol a motor otthon porosodik, a két hely bizony nem olyan távolságban van, hogy unalmas 5 percekben leugorjak kicsit bütykölni).  Itt van a nyár, hellyel-közel még az idő is szinte ezt idézi, és a motor még nem állt össze. Gyalázat. Ezért nagyon vártam már, hogy hazaérjek és nekiállhassak a szerelésnek, a festés befejezésének, aztán lesz egy utam az ocsmányirodába, hogy a forgalmiba is bekerüljön az új szín, meg hát nem ártana egy műszaki sem. Tehát a  terv, amit az úton kigondoltam: még ma igyekszem kimenni nagymamámhoz, és lefújni az első kereket, a hátsón a hibákat pedig kijavítom. Este, mikor hazaértem, megpróbálom kicsiszolni a megfolyást a tankból (lásd később). Ismerve a gyorsaságom, ezután következik úgy 2-3 óra alvás, több nem is kell. Holnap reggel futi az ocsmányirodába forgalmit rendezni. Aztán hazajövet elviszem szerelőmhöz a hátsó kereket, hogy kezdjünk valamit azzal a menettel, amibe beleszakadt az egyik féktárcsát tartó csavar, és a kifúráskor megsérült a profil. Majd hazajövök, igyekszem kicserélni az olajat az első villában (15W-set akarok venni, bár tartok tőle hogy kemény lesz, majd kiderül...). Aztán ha minden jól megy, holnap este talán nekiállhatok felpolírozni a festett dolgokat, ezután olajcsere a blokkban, összerakni az egész hóbelebancot, és vasárnap reggel tízkor irány a templom. Imádkozok az égiekhez, hogy az én kis rakoncátlan csatalovam az idei első indításkor ne kezdjen el szívatni, és minél hamarabb adja be derekát a tulajdonosi akaratnak: induljon be! Merthogy azért ez a művelet ilyen pár hónapos állás után időnként kicsit nehézkesen játszódik le. Érdekes, hogy a szezonban ezután nem szokott probléma lenni, és az is, hogy az MZ (ja róla még nem volt szó?, majd leszJ) ilyet soha nem játszott, -10 fokban is pöccre indult. Miután lelkemben kis rőzsedalokkal konstatáltam, hogy ez mekkora fasza egy terv, olyannyira belemélyedtem a gondolatokba, hogy mit mivel, hányas kulccsal és hogyan kell majd csinálni, hogy amint hazaértem, neki is álltam. Tehát nagytáskával, utcai ruhában, egy hatalmas lyukkal a gyomrom helyén (nem ettem még semmit) kipakoltam a fölös dolgokat a garázsból, hogy hozzáférjek Zsuzsához. De szembesülnöm kellett a problémával, amire még egy hónapja emlékeztem, de mára kiment a fejemből: ahhoz, hogy ki tudjam venni az első kereket, meg kéne fordítanom a durván egyhetven (csak tipp, a szemmértékem a kínai MEOsokéval vetekszik) hosszú motort egy kb egyötven szélességű helyen, vigyázva nehogy hátradőljön, mert ugye hátsókerék most nincs benne. Nos itt ennél a pontnál kicsit megakadtam, de nem reménytelen a helyzet. Végül úgy döntöttem, hogy normális, civilizált emberként nem az utcai göncömet retkezem össze, hanem feljöttem, belebújtam a játszós ruciba, tömtem egy szendót a búrámba, és elindultam a garázsba, hogy megváltsam a világot. Indultam volna, ha nem lenne szófosásom, és nem pötyögném még mindig ezt a szöveget. Hát normális vagyok én?????

Ja és hogy legyen valami bizonyíték, hogy azért tényleg csinálok is valamit: