Benzinvérű

Azoknak, akiknek ereiben vér helyett benzin csörgedezik!

Friss topikok

  • turborago: Sziasztok! Akinek maradt Turbo rágós képe, papírja, az írjon erre az e-mail címre: kiszelgabor@fre... (2011.08.19. 06:59) Kincs
  • verocs81: Kid Rock és Laurence Fishburne? Még az is lehet, hogy egyszer megnézem... Amúgy annak ellenére, ho... (2011.01.31. 00:52) Nagggyon Vad Motorosok...
  • tuzogep: lassan megint eltelik egy hónap poszt nélkül... azért remélem, h a következő első bekezdéseit nem... (2010.11.14. 21:38) Vielen Dank, Herr Honecker!
  • kutya_zzr: szeptember, 0 post? (2010.10.01. 20:04) Minden kezdet nehéz...
  • benzinvérű: @DJGABI: Szia Gabi! Köszi szépen a gratut, és mondom is, hogy honnan szerváltam a gumikat: www.... (2010.08.23. 20:32) Vesztegetés, megkenés...

Linkblog

HTML

Hosszú hétvége a farkasok várában, avagy kirándulás benzinvérű szemmel

2011.07.05. 21:58 | benzinvérű | Szólj hozzá!

Akit csak a VW múzeum galériája érdekel, lapozzon a végére! Aki kicsit a történetre is kíváncsi: jó olvasgatást!

 

 

Ismét eltelt (jó)pár hónap szépen csendben, de itt vagyok, hogy leporoljam az oldalt. A mai poszt talán kicsit rendhagyó, talán kicsit kesze-kusza ugyan, de azért van némi köze az alaptémához. Rendhagyó, mert úgy két mondat erejéig még „városnézés” is lesz benne, és kesze-kusza, mert beszélek a VW múzeumról, a Vectra-ról, és úgy általában egy jól sikerült kirándulásról. Szóval: egy röpke német út autóbuzi-szemmel.

Még tavaly szeptember végén meglátogattuk egy kedves barátunkat Németországban, ahol kiküldetésben dolgozott egy nagy márka megbízásából, amelynek autói 4 karikát hordanak a hűtőmaszkon. Hú de rejtélyes vagyok...Az egész móka 4 napig tartott csak, de mindenképp megérte, jó kis túra volt. A "metropolice" pedig, ahova meg kellett érkeznünk, egy német viszonylatban kis méretűnek mondható hely, a farkasok vára (városa): Wolfsburg.

A városkáról, történelméről csak jó nagy tőmondatokban: 1938 május 26-ig csak is azért jelölhették a térképen, mert a német egy patent és precíz nép. És bár a neves dátumig ez a hely a vadnyugati porfészkek porosz megfelelője volt, vagyis nem volt itt semmi, mégis e csodás napon eme piciny porfészekben tették le a VW gyár alapkövét. És itt kb. ki is múlt a történelem és az érdekesség. Merthogy Wolfsburgban talán az összes nevezetesség, fejlesztés, fejlődés csak és kizárólag az üzemhez köthető. Mind a mai napig. Egy igazi iparváros, annak minden előnyével és hátrányával. Barátunk szerint, aki majd 2 évet húzott itt le, egyszerűen a város nem tudta követni a gyár fejlődését, rendes sportcsarnok is csak pár éve van. Gyakorlatilag annyira épült ki, hogy az itt dolgozó munkásokat el tudja látni, és pont. Félreértések elkerülése végett, fikázni nem akarom, de tuti, hogy első blikkre az volt az érzésem, az itt élő emberek nem a pezsgéstől és nyüzsgéstől fognak infarktust kapni.

 Egy kicsit a kinti (autós) szokásokról: milyen meglepő, rengeteg új autót látni. Na most azt hiszem, ezzel a mondattal feltaláltam a spanyol viaszt. De ennek oka is van. Egyrészt értelemszerűen a német átlag fizetés jóval magasabb mint a miénk, és bár a szolgáltatások közül nagyon sok drágább, mint kishazánkban, de például a boltban bevásárolva, hasonló termékeket véve mint itthon, kevesebbet fizettünk. Tehát az embereknek van pénze egy új autóra. És kint ez is más szinten működik. Nálunk egy A4-et kihozni a szalonból nagyon nem mindennapos dolog, viszonylag keveseknek adatik meg ez az érzés. Kint ez igazából nem akkora szó, nem kell meglepődni azon sem, ha egy rosszabbul fizetett alkalmazott, például egy takarítónő gurul be a munkahelyre egy zsír új Golf-fal. Emellett olyan finanszírozási rendszer működik, hogy sokszor jobban megéri lízingelni egy kocsit, mint megvenni. 2-3 évig a fizetés mondjuk 5-10 %-át kiadjuk havonta, de az értékvesztésből és szervizelésből adódó bukás nem a mi tárcánkat nyomasztja. Nem rossz dolog. Aztán eltelik ez a pár év, és lecseréljük egy újra. Bejön még a képbe az állam által támogatott roncsautó program, ami tényleg felpezsdítette az ipart, és így pörög a piac. Szóval a lényeg: akinek van munkája egy ideje és aki szeretne, az általában tud új autót venni. Akinek nincs, az csak szimplán elégedett azzal, ami van, vagy szereti. Így a zömében max. 1-2-3 éves, vagy ugyanennyi hónapos verdák mellett felbukkannak olyan patent ős-öreg 2-es Golfok, ezeréves malacpassatok, amikért itthon sok tuner illetve utóbbi esetben kőműves-brigád a fél kezét odaadná. 

 És ha már az autónknál tartottunk, el is jutottunk ahhoz a részhez, amivel még a Vectra tesztjét lehetne kiegészíteni: merthogy most lett először rendes hosszú úton letesztelve és azt kell mondjam egész jól vizsgázott. Ültünk benne öten, csomija dugig rakva pakkokkal, és így 130-140-es autópályázás mellett 7,3-as fogyasztást produkált, miközben mi odabent viszonylagos kényelemben barkobáztunk, dumáltunk, és hála a gyári kazis magnónak (2001-ben a CD Opeléknél még nem divat) és Pepe hathatós közreműködésének olyan zenéket hallgattunk, amiket ellőtte már nagyon rég. Kísért így minket Lukács Laci a legjobb mérgekkel, Kalapács Józsi a Pokolgéppel, Guano Apes, Offspring, Prodigy és még sok más régi zúzós muzsika. Fasza volt na. Az út akár eseménytelenül is elmúlhatott volna, de hogy mörfi is velünk legyen, nem így történt. Reggel időben indultunk, sokáig haladtunk is a terv szerint. Egészen Csehországig nem volt semmi probléma. Aztán teljesült régi vágyam, amit mondjuk máskorra időzítettem volna szívem szerint, de hát ne legyek már telhetetlen. Bekeveredtünk a festői Prága belvárosába. Volt ugyan GPS-ünk, de mintha egy kis fáziskésés lett volna piciny szervezetében, épp csak azt kellett volna mondania: itt kellett volna lefordulnod. Aztán néhány „ÚJRATERVEZÉS” után nagy nehezen visszataláltunk a helyes útra, az autópályára. Később ennek vége szakadt, merthogy javították. Először beköszönt egy 80-as tábla, aztán 60, 40, majd a pályának vége, és kész. De a cseh humorérzéket dicsérendő, egy mocskos tábla nem volt arról, hogy milyen város merre van innentől. Itt egy gyönge órát köröztünk egy cementgyár 20 km-es körzetében, mire végül újra megtaláltuk, merre is kell mennünk. Ezután már nem volt gáz, simán vettük a német szakaszt . Megérkezésünkkor már csak azon röhögtünk egy jót, hogy jelenlétünkkel  sikerült megduplázni a térségben lévő Opelek számát. A mi Vectránkon kívül talán egyetlen Rüsselsheimben gyártott szépséget sem lehetett látni, de a helyiek hazaszeretetére jellemzően (vagy épp az itt lakóknak nyújtott kedvezményeknek köszönhetően) a VW konszern típusain kívül gyakorlatilag nem is volt más kocsi az utakon. Egy-két Merci még csak-csak, itt-ott egy BMW, de ez is kevés, japán vagy francia autót viszont még elvétve sem pislanthattunk meg. Érdekességként viszont szaladgál egy csomó helyi piacra készült Fox, ami kb. a Lupo kategóriája, de ára annak kb. a fele.

 

Üde színfolt még a Polo szintén csak a német piacra készült változata, melynek minden kasztnieleme különböző színűre lett fényezve. Tehát gyárilag bontószökevény:).

 

 És a személyes véleményem: ezidáig még nem voltam Németországban, de a korábbi tanulmányaim miatt mindig úgy gondoltam, hogy ha egyszer esetleg külföldön fogok dolgozni, az pont ez a hely lesz. Most azonban kicsit elbizonytalanodtam. Az okok: a 4 nap alatt csupán egyetlen valódi, talán még igazi árja felmenőkkel rendelkező (tehát a sztereotípiáknál maradva szőke haj-kék szem kombo) német Heidit láttam, akire azt mondhatnám a mai szlenget használva, hogy erősen sunapozitív. Pedig nyitott szemmel jártam. Ez azért eléggé kiábrándító arány, pláne az itthoni felhozatalhoz viszonyítva. A török csajok tényleg jól néztek ki, kár is rájuk szót fecsérelni. A másik ok: talán csak én vagyok ilyen finnyás, lehet ez másnak nem is tűnt fel, de nekem valahogy túlságosan sterilnek tűnt a hely is, és az emberek is. Sok ismerősöm hallotta tőlem ezt a hasonlatot, egy kicsit elcsépelt is már, de mégis így éreztem. Mindenhol ugyanazt az érzelmektől mentes fejet láttam az embereken kortól és nemtől függően több kevesebb-ránccal tarkítva: nem tudod eldönteni, hogy az illető egy egész estés sex után lép ki az utcára, vagy épp végbéltükrözésről jön, és ez engem zavar. Szóval nekem kicsit fura volt a légkör.

 Tudnék még mesélni sokat, de úgy érzem, így is jól elkanyarodtunk már a blog témájától, untatni meg nem szeretnék senkit sem. Röviden, kirándultunk erre is meg arra is, sajna az város egyik nagy látnivalója kimaradt. Ez az Autóvárosnak nevezett ipari komplexum egyik durranása: két nagy üveghenger, amiben autók vannak. Nade. Ha rendelsz pl. egy Golfot és kéred, akkor a kocsit közvetlenül a szalagról legördülve itt az üvegkalitkában veheted át, miközben a dolgozók  megmutogatják, mi hogy működik a gépen, ezután szépen kipróbálhatod a vezetéstechnikai pályát és még pár hasonló ínyencséget. Éljen a burzsoázia, ez nekem is bejönne!  Viszont voltunk azon a helyen, ahonnan kb. az összes Wörther-Seere látogató elvetemült márkabuzit kiszáradással szállítanák kórházba a túlzott nyálcsöpögéstől: a VW múzeum. Tele szebbnél-szebb, extrémebbnél-extrémebb autóipari gyöngyszemekkel, sorozatgyártásba nem került prototípusokkal, meg nem valósult ötletekkel és a márka hírnevét meghatározó szépség, a bogarak sokaságával. Pár darab kiemelve, a teljesség igénye nélkül:

 Namen Passat: az akkor a gyárban dolgozó összes munkás neve rajta van a kocsin, a legtekervényesebb agyú fejlesztőmérnöktől a legutolsó sori dolgozón át a takarító-néniig. 

 

Az igazi Hörbi:

 

Kétéltű Hörbi:

 

Elektronic Passat:

 

  Az autópálya rendőrség elfogó Passat- ja (Jettája) 80-as évek végéről hosszú 5dikkel,kb. 3 cm-es has-magassággal, személyes kedvencem:

 Biztonsági újításokkal teleextrázott Passat valami über kinézettel:

 Rally Golf

 Fogyasztásbajnok Diesel Golf:

 

STBSTBSTB.

A VW galéria hosszú, a képek közül pár darab picit homályos, de azt mondom, akit egy kicsit is érdekelnek az autók, annak a megnézése kötelező.

A város és környéke:

 

No meg pár úton lőtt pikcsör: És hogy két rendkívül jelentős pozitívumot is megemlítsek:

-       a legősibb mesterséget folytató hölgyek szolgáltatásaikat igényes környezetben, saját lakókocsiban árulják. Azért csak meghittebb, mint bokorban…

 -       és az egyetlen kátyú, amit láttunk a 4 nap alatt, de szerintem ez sem sokáig volt meg. Bár itt tartanánk mi is! 

 

És egy kis muzsika a poszt olvasásához, Bencének ajánlanám:)

 


Fler - Das alles ist Deutschland (feat. Bushido) by

Címkék: autó wolfsburg vw nemetorszag vw caddy opel vectra vw polo vw t2 vw muzeum vw museum vw bora vw passat vw bogar vw golf vw scirocco vw corrado vw tuareg vw t1 vw t3 vw gyar

A bejegyzés trackback címe:

https://benzinveru.blog.hu/api/trackback/id/tr533042741

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása